WEBMAIL
Aki Észak felől a 6-os főúton átlépi Tolna és Baranya határát, hamarosan Hidas településrészei között haladva a Kelet-Mecsek lankáinak ölelésében találja magát, ahol több, mint 2300 lelket számláló községünk fekszik. 3 domb határolja, 3 vízfolyás (Völgység patak, Öreg patak, Vadvízárok) szabdalja. A falu 35 km-re található Pécstől északkeletre, 25 km-re Szekszárdtól délnyugatra. Közlekedése a 6-os főút miatt jó, tömegközlekedéssel, személyautóval is könnyen megközelíthető, vasútállomásunk Bonyhád városával közös.
Hidas - kedvező természeti viszonyai következtében - ősi település, már a csiszolt kőkorszakban éltek itt emberek. A honfoglalás előtt trákok, illírek, kelták, longobárdok, avarok lakták a vidéket. A rómaiaknak két településük is volt e területen. A honfoglaláskor ezt az országrészt Ete törzse kapta meg. Községünk első írásos nyomát az 1333-35. évi pápai tizedlajstromban leljük Hydus néven. A török uralom alatt a falu majdnem teljesen elpusztult. A XVIII. sz. elején szerbek /népiesen rácok/ és németek /svábok/ települtek a magyarok mellé. Ennek megfelelően községünk három részre tagolódott: Magyarfalu, Németfalu és Rácfalu. E neveket ma is őrzi az emlékezet. Hidas lakosainak vallási összetétele, vallási viszonyainak alakulása az egész község történelmének megfelelően sokszínű és változatos. Jelentős számot képviselnek a református hívők. Templomuk az előző képkockákon volt látható. Ez év májusában rakták le új, nagyobb, modernebb templomuk alapjait. Reményeik szerint már jövőre az új templomban szólalnak meg a misére hívó harangok. 1793-ban - a Szt. Mária kolostor köveiből – épült az evangélikus templom. Ezt a templomot az itt élő némethidasi evangélikusok építtették. A képek tanúsága szerint belsőépítészete, berendezése szemet gyönyörködtető. A hidasi evangélikus hitközség történelme is megérne egy külön misét. 1748-ban copf stílusban épült a falu középpontjában, közvetlenül a Polgármesterei Hivatal mellett található római katolikus templom, amely gondozottságával, környezetével, építészetével szintén szemet gyönyörködtető látvány. Hidason metodista hitgyülekezet és imaház is található, valamint más vallásokat is gyakorolnak, így pl. élnek a faluban Jehova tanúi, szombatisták is. Az l820 körüli időkből származik a klasszicista stílusú Kajdacsy, majd Kardoss kastély, ami ma a polgármesteri hivatalnak ad otthont. Hidas néhai földesurának, országgyűlési képviselőjének, a vármegye főispánjának Kardoss Kálmánnak a sírja a régi temetőben ma is fellelhető. Kardoss Kálmán 1839-ben született és 1916-ban húnyt el. Emlékének tisztelegve a közeljövőben egy emlékszobát kívánunk berendezni. Hidas főutcájának egyik kereszteződésében látható a Világháborús Emlékmű, hétköznapi nevén a Lovasszobor. Az I. és a II. világháborúban hősi halált halt hidasiak tiszteletére emelték. Védettséget élvez a főutcán található eredeti német telepes-ház, amely a német és székely lakosság életét bemutató tájházként funkcionál. Mikor Hidasra kerültem, furcsállottam, hogy egy többségében székelyek lakta településen miért egy német telepes házat választottak tájháznak. Aztán megismertem az ott élők történelmét, hányattatását és világossá vált minden. Községünknek a történelem során kialakult sokszínűségét jelképezi. Tájházunkra nagyon büszkék vagyunk, hiszen nemrég átadták a szentendrei skanzenben a Délnyugat Magyarországi Tájegység jellegzetes épületeit bemutató területet, ahol az egyik épület a hidasi Tájház tökéletes mása, képviselve ezzel Hidas kulturális örökségét. Jelenleg folyamatban van a tájházban egy vendégszoba kialakítása. A XX. sz. elejéig a falu lakóinak 90 %-a német ajkú volt. A második világháborút követően több, mint 1100 főt telepítettek ki Németországba. Helyükre - a népek országútján bolyongva- andrásfalvi és istensegítsi székelyek jöttek. Most hadd szóljak néhány szót a székelység történelméről. A székelység a XVIII. századig Erdély keleti határán Székelyföldön élt. Mária Terézia korában, 1764. jan. 7-i mádéfalvi veszedelmet követően nagy részük Moldvába, majd 1777-78-ban Bukovinába menekült. Több mint egy évszázadon keresztül éltek ott, de szívük mindvégig Magyarhonba vágyott. 1941-ben egy részük kalandos-viszontagságos úton vándorolt Bácskába. Onnan 1944-ben űzött vadként kellett újra útra kelniük. Néhányan Bács megyében maradtak, többüknek 1945-ben Tolna és Baranya települései jelentették a göröngyös út végét. Az első székely családok Hidasra is 1945-ben érkeztek. Az akkori családok többsége javait, emlékeit hátrahagyva járta végig ezt a hosszú utat, dolgaikat egyetlen ládába rakva érkeztek csak új otthonukba. Emiatt áldozatos, kitartó munkát követelt az itt látható eszközök, emlékek összegyűjtése. A tárgyi emlékek mellett számtalan írásos anyag is tanúskodik a régmúlt időkről. Az itt összegyűjtött mezőgazdasághoz kapcsolható eszközök is mutatják, hogy az új lakosság az első években szinte kizárólag mezőgazdaságból élt. Az állattartáshoz és a földműveléshez megfelelő lehetőséget kínáltak a környező dombokon és völgyekben elterülő földek. Mint a korábbi és a későbbi képeken is látható, községünk lakosaiban ma is él föld, a gazdálkodás szeretete. 1955-ben új korszak nyílt meg Hidas történelmében. Megnyílt a szénbánya, amely 1966-ig üzemelt, és ez idő alatt jelentős hatást gyakorolt községünk életére. Sajnos a viszonylag rövid működése alatt áldozatokat is követelt. Nekik állít emléket a falu központjában létrehozott emlékmű. A bánya bezárását követően a nagyobb üzemek (így a Vegyiművek, Bútorgyár), majd a napjainkban egyre fejlődő vállalkozások biztosították a munkahelyek jelentős részét.
