Az épület kő alapú vályogfalakkal – a hatodik- hetedik helyiségnél vert fallal, az istállónál téglafallal – mestergerendás, szalmapólyás födémmel, fachwerk oromzatú tetőszerkezettel, két szabad kéménnyel, igényes és esztétikus ablakokkal, ajtókkal, gazdagon tagolt homlokzati vakolat architektúrával készült. Az utcai kerítés – mecseknádasdi monolit kőből faragott pilléreivel, vaskapuival, a nagykapun a tulajdonos J L monogramjával – jó kvalitású kézműves munka.

   Az 1920-40-es években az egész ház bér-avagy cselédlakásként funkcionált, a II. világháború végén az első két helyiségben postahivatal működött. A tulajdonost és családját kitelepítették Németországba, helyükre az andrásfalvi Biszak család került 1945-ben. A falon átbujtatott takaréktűzhely egyedülálló az egész országban egyetlen ismert példánya létezik Hidason. Ennek a kályhának a mása került beépítésre a konyhába ill. a sütő része a sváb szobába. Rendkívül szép az első szoba népi rokokó faragott ajtaja, és vasalata.

    Nagy örömünkre szolgál, hogy ennek a háznak a pontos mása helyet kapott a szentendrei skanzen dél-dunántúli tájegységében. Dr. Zentai Tünde muzeológus - segítségemmel - 620 műtárgyat gyűjtött községünkben a szentendrei ház berendezésére.

   A házban székely szobát, sváb szobát egy konyhát –XX.sz. eleji berendezéssel láthatnak a látogatók. A nyitott kéményű nyári konyhában régi eszközöket tekinthetnek meg. Pl: gereben, motolla, tiloló, gyapjúfésű, szilvaaszaló, vaslábas, szalmatálak stb. Berendeztünk egy vendégszobát és egy kiállítási helységet is, melyben nagyanyáink falvédőit mutatjuk be magyar és német nyelvű felirattal. Ebben a helyiségben kaptak helyet a régi dísztörölközők, fésű és kefetartók is. Az istállóban a gazdálkodás eszközeit mutatjuk be. Itt látható kiállításunk legrégibb darabja, az 1793-ból való szőlőprés.

A Tájházban látható tárgyakat Videcz Ferencné, helytörténész gyűjtötte össze. Az ő vezénylete alatt született meg a Hidasi Tájházért Egyesület is, melynek feladata a ház karbantartása, s egyéb teendők elvégzése.

A templomot – eredetileg családi kápolnaként – 1784-ben kezdték építeni, copf stílusban. A mellette lévő kastélyhoz tartozott, mely Kalydachy Antal öröksége volt.

Kalydachy Antal halálának emlékére felesége és gyermekei egy fekete márványtáblát helyeztek el a templomban.

Tehát a templom a kastéllyal és a földbirtokkal együtt Kalydachy vagyon volt, de az utolsó Kalydachy – pap lévén – a kápolnát az egyházra hagyta. A család kihalása után a kastélyt és a földeket a Kardoss család vette át.

Mivel a templom eredetileg családi kápolnának épült, a későbbi egyházközösség számára szűknek bizonyult, felmerült a bővítés igénye. A munkálatok 1980-ban kezdődtek, de tekintettel kellett lenni az épület műemlék jellegére is. A „toldás” a templom apszisát körbeölelve, a különböző egyházi szertartásoknak helyt adva bővíti a kápolnát.

A épület felszentelése a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, szeptember 14-én történt, így ez a nap a templom búcsúja is egyben.  

Emlékműveink:

- Bányászemlékmű

- A székelység emlékére felállított kopjafa

- A Második Világháború hősei emlékére felállított Lovas szobor